Hablaty új élete 20. fejezet

* Habalaty *

Thyra ahogy figyeltem érdeklődve hallgatta a történetet. A történet végéhez közeledve Astridra gondoltam. Arra, hogy ott hagytam, hogy elhagytam, magára hagytam.


Nem tűnt fel, de elhallgattam és a gondolataimba merültem. Thyra hangja zökkentett ki.
- Úgy tűnik mégis van valaki aki miatt vissza mennél. Egy lány akit szeretsz? - kérdezte.
- Igen, de nem akarom öt is bajba keverni, ha vissza megyek. - mondtam. - Ha apám nem kötött békét a sárkányokkal akkor ő is bajba kerülhet. Elég ha én kerülök bajba.
- Értem. - bökte ki.
- Azt meg tudod nekem mondani, hogy hogyan vagy képes éjfúriát szelídíteni? - kérdeztem.
- Úgy, ahogyan te is képes voltál. - mondta.
- Mi? - szaladt ki a számon a kérdés.
- Nem is tudod, hogy Odin örököse vagy? Ez fura. - mondta.
Na jól van én ezt nem értem. Mi az, hogy Odin örököse vagyok. És egyáltalán az mit jelent.
- És ez pontosan mit is jelent? - kérdeztem.
- Azt, hogy csak Odin leszármazottai képesek éjfúriát szelídíteni. De a többi sárkány faj is hallgat rád. - mondta. - Ja és persze a legjobb kard forgatónak kell lened.
- Még mindig nem értem, mindegy. És pontosan miért csak Odin leszármazottai képesek rá? - kérdeztem. - Az oké, hogy Odin volt a világ legjobb kard forgatója, de a többi nem igazán.
- Igen az igaz, hogy Odin a legjobb kard forgató volt és emellett ő teremtette az éjfúriákat is. A legelső sárkány faj az éjfúria volt. Az igazi alfa faj. De most már nem azok.
- De miért nem azok már? - kérdeztem.
- Mert elszöktek 2 évszázaddal később és Odin az emberek között " a villám és a halál istentelen ivadékának " nevezte el. Az emberek évezredekig üldözték és ölték őket. Ez idő alatt jött létre a többi sárkány faj és a legelső ami " megszületett " lett az alfa faj. - mondta.
- Hát most már legalább valamennyit értek az egészből. - mondtam. - Az mit jelent, hogy a legjobb kard forgatónak kell lennem? - kérdeztem.
- Hogy a világon létező összes kard forgatónál jobbnak kell lenned. - mondta.
- Még egy kardot se birok el nem, hogy forgatni vagy bánni tudnék vele. - motyogtam.
- Majd fogsz tudni, ne félj. Muszáj leszel megtanulni a karddal bánni más harci fegyverrel nem is nagyon tudnál báni vagy harcolni. - mondta.
Még ez is. Egy kardot is kell majd szereznem vagy inkább csinálok magamnak. Bélhangos mellett megtanultam kardot készíteni. Azzal jobban járnék, ha csinálnák magamnak.
- Mi történt vele? - kérdezte Thyra Fogatlan műfarkára mutatva.
- Hát, ugye azt mondtam, hogy sérülten találtam az erdőben. Én lőttem le, de akkor még olyan akartam lenni, mint az apám vagy, mint az összes többi viking. De aztán összebarátkoztam vele és itt vagyunk. De ezt lefogjuk egymás között rendezni. - mondtam.
- Hát rendben. Mi megyünk - mondta.
- Ilyenkor? - kérdeztem vissza.
- Igen, így is késésben vagyunk. De remélem, hogy találkozunk még. - mondta. - Viszlát.
- Én is remélem. - mondtam. - Viszlát! - kiáltottam utána.
Igaz Thyra is furcsa volt, mint Skyler, de rajta legalább látszott, hogy viking. Skyleren nem annyira. Remélem mindkettőjüknek igaza lesz és még találkozunk. Számomra az volt a furcsa, hogy erről az egész Odin leszármazottos cuccról nem hallottam egészen idáig. De most már tudom. És abban is végképp biztos vagyok, hogy Fogatlannál jobb barátom sose lesz. Oda mentem hozzá és megsimogattam. Fenézett rám, majd megnyalta az arcomat.
 Leültem mellé és próbáltam elaludni. Elég sokáig nem jött álom a szememre azon agyaltam amit Thyra mondott. Én a világ legszerencsétlenebb vikingje Odin leszármazottja. Ez valami tévedés lehet. Vagy valami hasonló. Velem semmi jó nem történt. Leszámítva Fogatlan barátsága és Astrid. Talán még is igaz. Majd kiderül.


* Hibbant *

Elérkezett a Snoggletog első napja. A falubeliek szorgosan dolgozott, hogy feltudják díszíteni a fát és a falut. A főnök körbe járt és figyelte az emberek készülődését. Astrid a pajzsokat szegezte fel a sárkányával a fára. A fa az eddigieknél is magasabb volt.
 A főnök Bélhangossal kezdet el beszélni.
- Apáink mit szólnának ehhez Bélhangos, az emberek a sárkányokkal töltik a téli ünnepeket. - szólt a főnök.
- Biztosan azt hinnék megörültünk. - felelte a kovács.
- Biztosan. - hagyta rá a kovácsra majd az emberekhez fordult. - Nagyon szép, mindenki ki tett az idén magáért. Teljen mindenkinek békében az ünnepe. - mondta.
Astrid annak ellenére, hogy nem várta annyira az ünnepeket mégis boldog volt. Igaz fájt neki, hogy nincs ott az akit szeret, de boldog volt, mert az ünnepek itt voltak már és a sárkányával fogja tölteni. Így közel érezheti magához a fiút. Mosolyogva simogatta a sárkányát.
 Ilyen rövid idő nagyon megszerette a sárkányát. Már érti, hogy a fiú miért ment minden nap a kiképzés után a sárkányához. A sárkány megértette öt. A lány szívéhez nőtt a sárkány. De még ez a boldogság is véget ér. Az emberek különös hangot hallottak. A sárkányokra ez a hang valamiféleképp hatott. Egytől egyig a magasba emelkedtek. Minden sárkány elment a szigetről. Az egész falu le volt sújtva. Astrid végképp. Azokat akiket mindennél jobban szeretett elmentek. Először a fiú utána meg a sárkánya. Szomorúan kullogott a falu lakóival a Nagy terembe. Bent a barátaihoz ment és a falnak támaszkodva várta a fejleményeket.
Az egész teremből panaszkodásokat lehetett hallani. Az emberek elkeseredtek, hogy a sárkányok elmentek. Míg mindenki panaszkodott a törzsfő jelent meg a terem közepén álló emelvényen.
- Ide figyeljetek a sárkányaink elmentek, de ez az ünnep fontos számunkra és hinnünk kell abban. hogy vissza fognak jönni. - harsogta.
- De elrontották az ünnepet! - kiabálta be valaki.
- Dehogy rontották el. Generációkon keresztül boldogan ünnepeltünk sárkányok nélkül. Miért ne tehetnénk ezt most is. Vikingek vagyunk.
A banda megunta ezt az egészet és elindultak haza felé. Út közben beszélgetek.
- Ez annyira lehangoló volt. - mondta Fafej.
- Ja, jött valami jó, de el is ment. - mondta Kőfej.
- Azt terveztem, hogy Viharbogárral töltöm az ünnepeket, de így nem fog menni. - panaszolta Astrid.
- Hal neked nem is hiányzik Bütyök? - kérdezte a fiútól Fafej.
Erre mindenki a fiúra nézett kíváncsian.
- De annyira hiányzik. - mondta. - Jó éjt. - és elrohant.
Ezt egy kicsit furcsállták, de nem foglalkoztak vele. Jó néhány percig álltak némán az utcán. Astrid szólalt meg legelőször.
- Mi lenne, ha új szokásokkal állnánk elő? - kérdezte a barátaitól.
- Nem is tudom Astrid. - mondta Takonypóc.
- Most miért legalább lenne valami jó az idei ünnepen. - mondta a lány.
- Astridnak igaza van, de azt inkább holnap beszéljük meg. - szólalt meg Klaus.

Másnap reggel Astrid az embereket kínálta valamivel.
- Jak likőrt. Jak likőrt tessék. - kiáltozta.
A főtéren találta meg a barátait.
- Kértek jak likőrt? - kérdezte tőlük miközben öntött a korsókba.
 - Inkább nem. - válaszolták egyszerre az ikrek.
- Ne legyetek már ilyen pipogyák. Én kérek egyet. - mondta Takonypóc.
A lány lelkesen átadta a fiúnak a korsót.
- Mi ez az íncsiklandó illat? - kérdezte Halvér oda érve.
- Jak likőr kérsz? - kérdezte a lány.
- Nem, ismeretlen okokból meggondoltam magam. - mondta a fiú.
A lány nem értette az egészet, de nem is nagyon izgatta.
- Hát ti tudjátok. Megyek szétosztani még egy kis boldogságot. - mondta és elrohant.
Néhány óra múlva az emberek egy gronkelt láttak elrepülni a fejük fölött. Astrid Halvér kiabálását hallotta.
- Hé ne menj el, Bütyök. Mi lesz az ajándékokkal? - kiáltozta a sárkány után.
A csapat felment a fiúhoz.
- Nem hiszem el, hogy elment. - mondogatta a fiú.
- Te nem hiszed el, mit vártál, hogy boldog lesz amiért itt tartod? - kérdezte Astrid.
- Biztos voltam benne, hogy itt akar maradni. - mondta a fiú.
- Srácok ezt nézzétek meg. - szóltak az ikrek.
Míg Astrid Halvérrel vitatkozott ők a szalmában kutattak. Jó pár követ láttak meg a szalmában.
 - Mi olyan érdekes Bütyök vissza öklendezett kavicsain? - kérdezte Hal.
- Az, hogy ezek nem kavicsok hanem tojások. - mondta  Astrid.
- De fiú sárkányok nem raknak tojást. - vágott vissza a fiú.
- Itt derül ki, hogy a fiú sárkányod igazából lány sárkány. - szólalt meg Kőfej.
- Ez meg magyaráz néhány dolgot. - mondta végül a fiú.
Astridnak egy újabb ötlete támadt. Felvett egy tojást és beszélni kezdet.
- Az emberek hiányolják a sárkányaikat, mi lenne ha a tojásokat oda adnánk nekik? - kérdezte a lány a barátaitól.
- Ez egy nagyon jó ötlet Astrid. - mondta Takonypóc.
Mindenki felvett egy tojást és egy szalagot kötött rá. Elindultak és minden házba beraktak egy tojást. A falu főterén találkoztak.
- Most ugye tudjátok, hogy milyen jó dolgot tettünk? - kérdezte a lány.
- Aha. - válaszolta Halvér.
- Az emberek meg fognak lepődni. - mondta a lány.
a legközelebbi ház hozzájuk felrobbant és valami neki ütközött Halvérnek. Egy bébi sárkány volt. Míg a többiek a sárkány nézték Astrid teljesen lefagyott. És halkan meg szólalt.
- A tojások felrobbannak. - mondta.
A többi házba betett tojással is ez történt.
- A tojások felrobbannak! - kiáltotta Astrid.
 A faluban kitört a káosz. Az emberek össze - vissza futkostak. Egy tojás eltalálta a fát ami lángra lobbant.

Végül a törzs lenyugodott valamennyire és az égő fát bámulták. Nem sokára a törzsfő is megjelent.
- Odin szerelmére mi folyik itt? - kérdezte.
A legutolsó tojás is felrobbant Astrid csak ennyit tudod mondani.
- A tojások felrobbannak. - mondta és zavartan elmosolyodott.
 A törzsfő haragudott a " gyerekekre " és azzal büntette őket, hogy nekik kellet a házakat helyre hozni. A falu történetében még sose volt ilyen rossz Snoggletog ezt mindenki tudta.